Eltelt...

...a hét...holnap megyünk anyáékhoz és hozzuk haza Milánt:)Zolcsi még maradni szeretne...
El sem hiszem,hogy ennyi ideig maradt Milán első nekifutásnak:)Olyan büszke vagyok rá:)De borzasztóan hiányzott,apja minden este menni akart érte:)Ma már egész nap Milánoztam Lucát:):)Na de holnap már együtt leszünk:)
Egyébként Luca egész héten megvolt őrülve,belébújt a kisördög...úgyhogy annyira azért nem volt nyugi,csak éppen amíg aludt:)

...a mai nap... a szülinapom...sajna nemigazán éreztem jól magam:(Kezdek kicsit besokalni:(
Félreértés ne essék,imádom a gyerekeimet,semmi lennék nélkülük:)De azért néha,csak néha jól esne egy kis nyugi.Ezt azok nem értik,akiknek közelben laknak a nagyik,rokonok,tesó/k,van közelben barátnő...és tudnak néha kicsit kikapcsolni,felnőtt emberrel beszélgetni(párjukon kívül)vagy esetleg segítséget kérni.Kimozdulni otthonról...csak úgy leülni ,meginni egy kávét valakivel,beszélgetni egy jót...Én csakis magamra számíthatok.Nem tudok megkérni senkit,hogy vigyázzon a gyerekre míg elintézek valamit...Szóval valószínű ez a "bezártság" a depim oka.De majd lesz ez jobb is:)



Úgyhogy a mai napom ezeken való elmélkedéssel telt leginkább:(Közben Luca folyamatosan nyafizott,biztos neki is hiányoznak a fiúk:)
Egész héten nem beszéltem Milánkámmal,mert féltem,ha meghallja a hangom sírni fog és haza akar jönni...csak Zolcsitól és mamától érdeklődtem naponta,hogy hogy vannak.Erre ma este fölhívtak,kicsikém boldog szülinapot kívánt,annyira édes volt:)És persze én voltam aki elpityeregte magát...ő szépen elköszönt miután beszéltünk.Meg sem említette,hogy jönne már haza...